A legrégebbi és legszélesebb körben alkalmazott lencsetípus. Bármely korosztály számára lehet egyfókuszú szemüveget készíteni, bár sok esetben nem ez a legideálisabb megoldás.
40 éves kor alatt főleg a rövidlátás (myopia), a távollátás (hypermetropia) és az asztigmatizmus korrigálására használják. Ilyen korban a rugalmas szemlencse még ledolgozza a távol és közelnézés közötti különbséget, így a megfelelő dioptriájú szemüveggel minden távolságra élesen láthat a páciens.
40 éves kor fölött a szemlencse veszít rugalmasságából, (időskori hypermetrópia vagy presbyopia) és a szemlencse már nem tudja ledolgozni a távol- és közelnézés közötti különbséget, így a különböző távolságokra (távoli, köztes, közeli) különböző dioptriájú korrekcióra van szükség. Éppen ezért az egyfókuszú szemüveg csak egy adott távolságra fog éles képet adni, (pl.: csak olvasó vagy csak távoli szemüveg), a többi távolságra a látás homályos lesz. Ezért nem a legideálisabb megoldás 40 év fölött az egyfókuszú lencse.